A sorozat záró epizódja erősen indít- ha már karácsony van, Jiřinkára, a dadogós zöldségeslányra leragyog a csillag, csak éppen nem a betlehemi csillag, hanem a vörös: Kiváló Dolgozó kitüntetést kap. Szinte szétdurran a lelkesedéstől, hogy ezt elmesélje Annának, de le is szögezi, hogy szerinte ezt Annának járna igazából, és kifejezi azt a meggyőződését, hogy Anna valószínűleg mostanában azért szomorú, mert nem ő kapja a Kiváló Dolgozót. 

Kiváló Dolgozó kitüntetést egyébként annak idején Magyarországon is osztottak, valószínűleg annak a napóleoni gondolatnak a szellemében, hogy "az igazi katona képes keményen és kitartóan harcolni egy színes szalagért." A magyar verzió jóval kommunistább kinézetű volt, és én mindig játszottam gyerekkoromban a nagymamáméval, aki a "Haladás" szocialista brigád tagja volt. Ők rendszeresen 150%-ot terveztek és ezt 170% körül teljesítették, ezt a brigádnaplóból tudom. 


De vissza a sorozathoz! Rögtön a plecsnis közjáték után a boltvezető közli Annával, hogy 4 tanulót küldtek a kereskedelmi iskolából, "pontosabban egy tanulót és három lányt." Bár a szocializmus a nők egyenjogúságát is a zászlójára tűzte, úgy tűnik, ezt nem a nők egyenértékűségéből vezette le. A boltvezető Annára bízza mind a 4 tanulót (ezt már én így, post hoc, hogy jóvá tegyem), akinek ebből lesz is egy kis konfliktusa, ugyanis a férfi nemű tanulónak azt tanítja, hogy a vevőnek nem szabad hazudni az áru frissességével kapcsolatban  csak azért, hogy eladjuk. Ebben a boltvezető- helyettes nem ért egyet, és addig fajul a dolog, hogy a helyettes burkoltan felkéri Annát, hogy nem-e eltakarodna a boltból, mert neki itt nem kell, hogy valaki rongálja a tekintélyét, és azonnal felajánl neki egy állást egy másik boltban. Anna nyilván ebbe nem megy bele, ehelyett - a karácsonyi beszédek alkalmával - nyilvánosan kérdőre vonják a helyettest, és a boltvezető ki is fejti, hogy húzzon akkor inkább a helyettes a retekbe (aztán felkéri Annát a helyettességre).

Családi fronton is vannak történések. Jiřiről - aki a gyerekek apja, és aki miatt Anna ijesztően csúnya, mikrofonfejű lánya, Mihala, elüldözte az anyja mellől a mérnököt- kiderül, hogy mégsem olyan mintaapa. Mindkét gyerekének megígéri, hogy velük lesz, aztán mindkettőnek hazudik valamit, és helyette kurvázni megy. Ennek kapcsán a Petya nevű, 10 év körüli fiúgyermeket a rendőrség szállítja haza, ami a szocializmusban nem tréfa. Végre valahára a randa Mihala (ld. lentebb a képen) szeme is felnyílik, és beleegyezik, hogy az anyja végérvényesen kidobja az apját. Az még fenyegetőzik kicsit, de lelép.

Záróakkordként Mihala elhozza a korábban randán kiutált mérnököt az anyjának, karácsonyi ajándékként. A sorozat azzal köszön el a türelmes nézőtől, hogy Anna és a mérnök egy piros Skoda 105-ben smárolnak a csehszlovák szocialista éjszakában.  

Mostanában sokat volt szó róla, hogy ez egy érdekes dokumentumfilm, szóval úgy gondoltam, kicsit visszább is megyek a retróban, mint a szocializmus- nem bántam meg. Köszönet érte a keresztlányom apukájának, aki a web jóval mélyebb mélységeibe tud alászállni, mint én. Ha más is meg tudja szerezni, más is nézze meg :D 

Régi és nem szűnő (valamint a jelenlegi politikai helyzetben megint nagyon érdekes) kérdés, hogy a németek hogyan tudták beszopni a nácik agymosását, ebbe enged némi betekintést a Brunhilde Pomsellel (103 éves korában) készült 1 óra 50 perces interjú. Illetve tulajdonképpen monológ, amit néha szakítanak csak meg archív felvételekkel, amikből néha a hang, néha a kép hiányzik. A film képi világa össze is foglalható abban az egy képben, amit kitettem: a néni maga, az összes ráncával együtt, amit a fekete-fehér kontrasztos kompozíció gyakorlatilag domborzattá hangsúlyoz. Ez a megjelenítés tényleg nagyon jól illik Pomsel, mint az utolsó élő tanú szerepéhez, és a gesztusokat is nagyon közelről mutatja, ami a mondanivaló hitelessége miatt fontos szerephez jut. Sokan azt mondják, mentegeti magát, de ez igazából nem így van - helyenként nagyon is racionálisan elmondja, hogyan keveredett össze a tudatlanság, a propaganda és a mindenütt jelenlévő félelem azzá, hogy végül is mindenki egyszerűen játszotta a szerepét a rendszerben, és inkább nem kérdezett. Egy helyen kimondottan gyávának nevezi magát, és láthatóan küzd azzal, hogy (annak ellenére, hogy legjobb barátnőjét és első szerelmét is elhurcolták) nem tett semmit. Azzal is, hogy nem tudja elmagyarázni a ma élőknek, hogy miért nem. Ami a nácikkal való együttműködését illeti, teljesen hiteles történetet ad elő: azért lépett be a pártba, mert ez volt a feltétele, hogy állást kapjon (bizonyos állások esetén aztán ez a szocializmusban is ugyanígy volt), és igazából nem is érdekelte a dolog ideológiai oldala. Legjobb barátnője zsidó volt, a rádióban pedig, ahol dolgozott, egy meleg bemondóra nézett fel leginkább. Aztán amikor kezdtek az emberek eltünedezni, már kezdett derengeni valami, de addigra Pomsel már benne volt nyakig- ahhoz pedig túlzottan is gyenge, hogy kimásszon vagy akarjon kimászni. De nem is akarja másként beállítani a dolgot, és nem is mondja azt, hogy erkölcsileg ő bármi módon győztese lenne a történetnek. Ebből az egészből aztán azt a következtetést vonja le, hogy Isten egészen biztosan nem létezik, de az ördög igen. Ez persze lehetne egy hatásvadász kijelentés, de látszik, hogy komolyan gondolja, főleg, hogy ilyen múlttal még azt is megkapta, hogy már elmúlt 100, és a halál még mindig sehol (106 évesen halt meg). Szóval Brunhilde Pomsel egy nem túl erős jellemű, átlagos német állampolgár volt, aki elég jó tanulmány abból a szempontból, hogyan és milyen indokok mentén történhetett meg, hogy egy német ilyen vagy olyan értelemben, még akár bármiféle ideológiai elkötelezettség nélkül is a rendszer kollaboránsa lett.   

Valójában: koncepciós per. És akkor már sértettje. És akkor már Gruevszki. Ha már annyira védi. Egyébként nekem erről az jutott eszembe, amikor a hormonális elmebajban égő szerelmesek kiírják egymásnak facebookon nyilvánosan, hogy "szeretlek kicsim"- ha már annyira,  akkor kirakhatnád azt a kurva vesszőt megszólításban... Mindegy.

A koncepció szó a latin conceptio (elképzelés, ötlet) szóból ered, a koncepciós per pedig ennek megfelelően olyan peres büntetőjogi eljárás, ami a törvényesség látszatát igyekszik kelteni, de valójában "elképzeléseken, ötleteken" alapszik, tehát a vád kitalált. Célja általában politikai leszámolás, Európában az egész XX. században népszerű jogi műfaj volt, viszonylag kevesek örömére. A KONFEKCIÓ kifejezés szintén latin eredetű, a confectio szó magyaros változata, és szintén igen jól tükrözi azt, amire használják, már amikor persze tudják, hogy mire kell. A latin eredeti azt jelenti: "ami meg van csinálva, ami el van készítve." A magyarban "tömeggyártott szabványos ruhadarab" jelentésben terjedt el. Vegyük azért észre, hogy abban az értelemben a koncepciós per is konfekciós, hogy "előre meg van csinálva", de élek a gyanúval, hogy a kommentelő azért ilyen mélységekig nem merült a latin nyelv idegenszívű fertőjében.   

Állandó szállítóm, Gábor ébresztette fel ezzel a remek - valószínűleg kormánypárti-  találattal a blogot Csipkerózsika- álmából. Köszönet érte!

Pl. "Somogy megye nekem a szűkebb pátriárkám."

Valójában: pátriám. A pátria (patria) latin szó, hazát jelent, a kifejezés tehát azt akarja mondani, hogy a nagyobb egységen (pl. Magyarország) belül az a szűkebb hely, ahonnan származom. A pátriárka egész mást jelent. A pátriárka latin (pater) + görög (arkhón) összetétel, és szó szerint kb. a "hatalommal rendelkező atya" a jelentése. A mai szóhasználatban leginkább az ortodox keresztény egyházak vezetőit jelöli. Az, hogy milyen értelemben lehet egy pátriárka szűkebb vagy tágabb, valljuk be, elég kínos kérdés, úgyhogy nem is megyünk itt bele. A képen egy keskenyebb pátriárka van, de ennél fogva belül biztosan szűkebb is. 

 

Végre valami akció az unalmas július után! Az epizód középpontjában a két pénztárosnő, Sonja és Minářová konfliktusa áll, utóbbi keresztnevét soha nem tudjuk meg, mert mindenki utálja. A két pénztárosnő az utolsó a boltban, akiknek még nincs faszija, az igen randa Minářová pedig ezt az állapotot szívesen konzerválná is valamilyen oknál fogva. Ha már neki úgyse lehet, ne legyen a másiknak se, nyilván. Nem meglepő, hogy nagyon kiakad, amikor Sonja összeáll egy taxissal, és azzal megy el moziba, nem vele- de az semmi, a taxis el is jegyzi! Na, ezt már nem hagyhatja annyiban, elkezdi a taxist traktálni azzal, hogy Sonja ideg- és elmebeteg, orvosi kezelésre szorul. Amikor Sonja ezt megtudja, teljesen összetörik (az egyik kolléganő nagyon tapintatosan vigasztalja is, ezt majd az extrában)- de később annyira bedühödik, hogy letépi Minářová parókáját (a képen- vajon férfi dublőrt alkalmaztak?). Az epizód ebben csúcsosodik ki, és ez persze azt is kiemeli, mekkora mókamester volt, aki a magyar címét adta az epizódnak.