Ebben a részben EGYÁLTALÁN nem történik semmi azon kívül, hogy Andulkánál csemegeárut vásárol egy női zombi, aki elrabolt egy gyereket (a képen). Folytatódik a turbékolás a pedofilszerű statikussal, aki egyébként tényleg kimondottan szeretne találkozni Andulka gyerekeivel...
A sorozat valószínűleg legkellemetlenebb része. A már megszokott módon egy történés van, a többi csak díszlet. Az alcím az, hogy "az eladónő győzelme", de ez a bizonyos eladónő a szó legkomolyabb értelmében vesztes. Szóval adott ez a relatíve azért jól kinéző, negyvenes nő, Kalasková, aki teljesen odavan a közepesen randa és taszító férjéért- ez utóbbi gyárigazgató. A gyárigazgató elvtárs valami 20 évvel fiatalabb textilbolti eladónővel csalja, aki megint csak sokkal jobban néz ki, mint amilyen ez a faszi valaha lehetett volna férfiban (és ez a motívum amúgy a Kórház a város szélénben is mindig ott volt, hogy jó nők + faszik a gáztól az okádékig vonalon). Kalasková rájön, és ahelyett, hogy kibaszná az elvtársat (a Kórház a város szélénben ez már az alapértelmezett megoldás), elkeseredett harcba kezd érte. Ez a kisebb gond, a nagyobb baj az, hogy mindenki biztatja, hogy igen, ezt helyre kell hoznia. Mármint neki. Akit megcsaltak. Többek között elmegy a szerető textilboltjába botrányt csinálni, kizárja a férjét a lakásból, bepanaszolja a szakszervezetnél, stb. A sikert végül a videon látható megoldás hozza el: Kalasková becsődíti az egész családot a férje egyik értekezletére, ahol a gyerek a rokonság támogatásával előadja a kis magánszámát. Ez meg is teszi a hatását: az epizód végére megint egy boldog családot láthatunk, csak még mielőtt beszállna a kocsiba (kék Skoda 100), Kalasková sírva magyarázza Annának, hogy ő csak a gyerekért csinálta. Gratulálunk, kurva nagy győzelem. Tiszta deprimáló az egész.
Anna romantikus afférja folytatódik a pedofilszerű statikussal, aki piros Skoda 100-zal jár.
Ha pedig május, akkor a természet már visszavonhatatlanul újjáéledt- aminek a rendező szentel is két rövidke képet. Annál fontosabb viszont május elseje, hiszen az meg mégiscsak a munkásosztály virágba borulásáról szól. Ezen jó hosszú ideig el is időzünk- felvonulás, díszszemle, integetés a pártvezetőknek a tribünön. Nyilván Az Élelmiszerbolt kollektívája is felvonul, mégpedig munkaruhában (merne nem felvonulni).
Ez a rész egy Nagy Szocialista Morális Lecke, aminek a középpontjában Az Öreg Dominik (az egyik raktáros) áll. Az öreg munka közben kissé kimerül- egész pontosan annyira, hogy mentővel kell elvitetni. A vizsgálatok szerint viszont teljesen egészséges, ami a környezetét kissé zavarba ejti. A csomót egy vasutas vágja át, aki a boltba betévedve munkatársként üdvözli a raktárost, az pedig láthatóan kellemetlenül érzi magát és elsomfordál. Kiderül, hogy mi van: az amúgy is nyugdíjas öreg egy csomó állást bevállal, hogy a lánya és a veje (aki amúgy a Kórház a Város Szélén gyerekgyilkos Zvach doktora, de itt még mérnök) luxushobbyjait tudja fizetni. Többek között a vasútállomáson rakodómunkás éjjeli műszakban. Egy jó kommunistában ez egyetlen gondolatot vethet fel- a kizsákmányolásét. Az Üzletvezető Elvtárs nem is általlja levonni a Lenke Néni- díjas morális tanulságot, ami meglehet, valóban inspiráció volt a Szomszédok hasonló (és rendszeres) motívumához (ld. video).
Tavasszal még a szocialista hormonok is beindulnak! Az epizód a raktáros Oskar (később a Kórház a város szélénben már a mentősofőr Roman) szerelmi felindulása köré összpontosul, aminek a tárgya egy Lada (!) nevű nő, aki szintén a boltban dolgozik, de csak addig, amíg a konkrét ellenőrzési célzattal érkezett paraszti származású anyukája rajta nem kapja a raktárban őket. Anyuka hazaviszi vidékre Ladát a romlott nagyvárosból, mire Oskar nekikeseredik, és mindenkinek irtózatosan gyökér módon beszól, ezzel párhuzamosan próbálja rávenni az embereket, hogy menne el vele valaki falura Ladához, csak ne egyedül kelljen a vasvillával szembenézni. Anna (bizalmasan csak Andulka) felajánlja, hogy vele megy, ami aztán kapóra jön Anna saját új udvarlójának, az 50-es, ballonkabátos, kissé pedofilszerű úrnak. Ő azonnal felajánlja, hogy az ő kocsijával mehetnek is. Oskar úgy gondolja, akkor már megszökteti Ladát, ha ott vannak, és ezzel a sorozat egyik, a szocialista autógyártás szempontjából legfényesebb csúcspontja érkezik el: Skodával szöktetnek Ladát (a képen). Félúton aztán a kislány meggondolja magát, merthogy őt az anyukája biztos most mindenütt keresi. Keresi is, de csak azért, hogy végleg kidobja otthonról. Másnap már ott nyenyereg a raktárban, hogy venné vissza a faszi. Az eleinte nem áll rá, de aztán nyilván megint, stb. A vége eléggé limonádé. 
Pl. A pista odamönt, azt ohne zsinór pofán vágta.
Valójában: minden további (megfontolás) nélkül. A német ohne (nélkül) és a magyar zsinór szavak nászából áll elő a szó szerinti fordításban zsinór nélkül jelentésű szörny. Hogy ez hogy a fenébe nyert olyan értelmet, hogy halogatás, megfontolás nélkül, azt elképzelni se tudom, minden féle kereséssel próbálkoztam, eredménytelenül. Hangzása alapján a monarchia idején kerülhetett be valahogy a magyarba, éspedig nyilván úgy, hogy a magyarok szlenget gyártottak valami kifejezésből, amit hallottak (és esélyes, hogy félreértettek). Az biztos, hogy manapság már csak a műveletlenebb körökben él.
A kutatási projekt közben is megmerítkezem néha a csehszlovák szellemben- részletesebben később fogom megírni, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a legőszintébb pillanatokat megosszam.
Pl. “Vettem egy neoprém fogyasztóövet.”
Valójában: neoprén. Műgumi, ami a kloroprén polimerizációjával készül, ha ez számít valamit. Leginkább a búvárruhák anyagaként ismeretes, de amint a kép mutatja, fogyaszóövet (pontosabban: fogyasztó őv) is lehet belőle készíteni (akármit is jelentsen az). A neologizmus minden bizonnyal az Istenadta Nép technikai tájékozatlanságának/kémiától való hagyományos idegenkedésének és a neoprén mindennapokban való csakazértis jelenlétének a terméke, ami feszültséget szült. Azt pedig úgy lehetett enyhíteni, hogy kerestünk egy hasonló, de nagyon ismerős szót, mégpedig a PRÉMet. Merugye, mi az, hogy prén, hát annak semmi értelme, bezzeg a prém! Az meg a képen is látszik, hogy annyira erős, hogy hiába van a termékre N-nel felírva, hogy NEOPRENE, az alkotó mégiscsak a prémes verziót írta le. Erről hirtelen autós oktatóm, Ernő jut eszembe, aki egy Ford Escorton tanított vezetni. Óra után mindig a kocsi csomagtartóján írta meg a papírokat. Volt a dokumentációnak egy olyan rovata, ami a kocsi típusát firtatta. Ez az információ kb. 2 centire Ernő kezétől volt fellelhető: ESCORT. Ernő ennek ellenére konzekvesen ESCORD megnevezéssel illette a járművet, és amúgy szóban is.
