Hodász András elég menő katolikus papnak tűnt, azok után, hogy bealázta a kormányt a 168 órában, de akkor meg már főleg, amikor a Magyar Időkben valami senki visszaugatott neki. Lám, a kormánypárt azonnal visszapofázik a katolikus papnak is, ha nem rendszerkonform, amit mond! Ráadásul látszólag teljesen laza figura, motorral jár, farmert hord, és Youtube-csatornája van (amik ugyan nem nagy dolgok, de a katolikus papokra nem jellemzőek). Általában egyáltalán nincs jó véleményem a katolikus papokról, tehát az, hogy ez a figura jó benyomást tett rám a közszereplésével, már elég meglepő volt ahhoz, hogy meg akarjam venni a Praliné a léleknek c. könyvét, amiben a blogjára érkezett (szerinte) legérdekesebb kérdéseket és az azokra adott válaszait gyűjtötte össze. Gondoltam, végre nem az a hideg, nyirkos, ájtatos és szenteltvízszagú vallásosság!

Nos, ha praliné, akkor azt kell mondanom, olyan, mint egy doboz bonbon: soha nem tudod, milyen akad a kezedbe. Ebben a dobozban voltak tényleg jók, de többségében avasak és lejárt szavatosságúak voltak, hiába volt a promo és a csomagolás tényleg tetszetős. 

András atya valóban modern- de csak a nyelvi külsőségeket illetően. Tud fiatalosan fogalmazni, és néha vannak egész lényeglátó gondolatai, valószínűleg emiatt kezd az ember figyelni rá. Közelebbről viszont annak a példája, hogyan lehet valaki fiatalon öreg. Meggyőződéssel vallja pl., hogy az egyháznak egy 2000 évvel ezelőtti szabályrendszerhez kell mindent hasonlítania, és aszerint kell megítélnie, hogy valami jó, rossz, Istennek tetsző vagy nem tetsző, és a többi. Az egyház tanítása tehát nem alkalmazkodhat ahhoz, amit a világról azóta megtudtunk. Az ide vonatkozó kérdésre azonnal le is szögezi, hogy nem, Ferenc pápa semmi lényegeset nem fog változtatni, ilyet ne is gondoljunk, ha pedig azt tenné, akkor az egyházi törvény szerint eretnekség miatt fel kellene menteni a hivatalából. Ha a Biblia ellentmondásaira terelődik a szó, nagyon szívesen érvel azzal, hogy "2000 év teológusai és exegétái így gondolták, akkor nekünk is jó kell, hogy legyen."- magyarán tekintéllyel érvel, ami elég kevés egy gondolkodó embertől (és gondolkodó embereknek). Hitet tesz aztán olyan dolgok mellett is, minthogy nem jó az, ha eltérő vallásúak házasodnak, de kifejti azt is, hogy a családon belüli erőszak áldozata elhagyhatja a vétkes felet, de utána nem házasodhat újra (mégpedig azért, mert amit az Úr összekötött, stb,). A buddhizmust kb. a gonosz erők befolyásaként írja le, viszont amikor a Felházról kérdezik, szerényen visszavonul, és kifejti, hogy nincs abban semmi rossz, ha másképp dicsőítik az Urat. Itt mondjuk kezdtem gondolkodni, hogy nem-e ez volt a feltétele annak, hogy a könyv megjelenhessen. 

Nem is katolikus pap könyve lenne viszont, ha nem lenne benne sok szex. A katolikus papok (elvileg) nem csinálják, tehát beszélnek róla.  Különös tekintettel az önkielégítésre, látszólag az a fő démon, arról nagyon sok szó van. András atya elszórakoztat minket egy sztorival kamaszkorából, amikor megfogadta, hogy "tiszta" (well, a szeretet vallásának minden mocskos amúgy, amit az emberek csinálnak) életet fog élni. Szóval megfogadta, de mindenféle rémtörténetet hallott arról, hogy ha nem csinálja, akkor be fog gyulladni, stb. Aztán - és itt kimondott viszolygás fogott el -rájött, hogy semmi baj, mert bizonyos időközönként éjszaka kijön az magától is. Laza. Természetesen a homoszexualitásról is markáns (bár nem túl eredeti, és kicsit hasadt) véleménye van: "szeretem a homoszexuális embert, de gyűlölöm a homoszexuális cselekedetet."  Végül is... nyilván az 1950-es évek állambiztonsága is szerette a papokat, csak azt nem, ha miséztek. Viszont afelől legalább nyugodtak lehetünk, hogy ha férfi és nő szabályosan összeházasodott, akkor ott aztán minden mehet, ami a csövön kifér, feltéve ha az a bensőséges egymásra hangolódást szolgálja. És hát azt meg kinek mi szolgálja, itt már tényleg csak a fantázia szab határt. 

A válaszoknál viszont még sokkal lesújtóbbak a kérdések, amikből teljesen kiderül, hogy már fiatal emberekbe milyen komplexusokat tud tenni a korai és erőteljes vallásos nevelés. Az egyik pl. azt kérdezi, hogy szabad-e fizikusnak lennie annak, aki hívő, a másik meg azt, hogy ajánljon már az atya olyan filmeket, amiket hívőknek is meg szabad nézni. 

Szóval, hogy lehet-e egy katolikus pap kúl? Lehet, hogy lehet. Hodász András atya megpróbálta, de az image felépítésén sajnos nem jutott túl.