Egyelőre úgy látszik, minden részben meg kell halnia egy gyereknek. A második rész szerencsés nyertesét most éppen nem Jandera sebészi bravúrja segíti át a másvilágra, egyszerűen vízbe fullad. Kiderül, hogy egy pártkáder kihúzhatta volna még időben, de éppen a nőjével motorcsónakázott, nem volt kedve, így a többi gyereknek kellett kihúznia. Jandera fel is emlegeti az újra arra csónakázó "igazgatóhelyettesnek", hogy esetleg a segítségnyújtás elmulasztása miatt halt meg a gyerek, de azt nem hatja meg holmi burzsoá érzelgés, lebassza a doktort, hogy hogy mer vele így beszélni, aztán továbbáll. Büntetőjogi felelősség természetesen fel sem merül, a pártfaszi meg tényleg bepanaszolja Janderát. A mentőállomás főnöke meg jobbnak látja, ha Jandera bocsánatkérő levelet ír, mert nem jó egy "igazgatóhelyettessel" rosszban lenni.  

Szóval a halott gyerek elég halottnak tűnik már akkor, amikor odaérnek (azt is késve, a mentősofőr nem szeret gyorsan hajtani). Ennyire halottnak tűnik:

Amúgy elég jó alakítás (vagy tényleg halott volt). Azért még egy tíz percet eltökörésznek vele, a mentőápoló egy palackból oxigént fúj az arcába (maszk nélkül, meg amúgy is vajon minek), Jandera meg a karjait emelgeti le-fel, mintha a szerencsétlen halotton valami tornagyakorlatot szeretne demonstrálni. Inkább hasonlít a dolog valami sámánszertartásra. Egy ideig elvannak ezzel, aztán jön egy szikra, a doktor megnézi, hogy vannak-e életjelei, és megállapítják, hogy meghalt. Ezt követi a sorozat újabb igen erős, és szintén egy halott gyerekre vonatkozó párbeszéde, ezúttal a sofőr és a mentőápoló közt:

"- A fiúnak vége.

- Már foltos volt szegény, amikor megérkeztünk." 

Na ja, hát a hullafoltok, és az életjelek hiánya nem éppen az újraélesztés irányába terelnék az embert normál körülmények között, de hát valami mentős dologgal el kell ütni a munkaidőt. Janderának különben nem ez a nap első kudarca: az első betege egy epegörcsös, akit szívinfarktusosnak diagnosztizál. Lehet, mégis jobb, hogy nem maradt a szike közelében. Az sem dobja fel, hogy az apja is megérkezik, hoz egy rakás disznósajtot, de amikor megtudja, hogy a fia mentős lett, egyszerűen kitagadja. Azt meg apa nem is tudja még, hogy a fiatalabb fia is lázad: ő jobban szeret súlyzózni, mint hegedülni, így ő sem fogja beváltani apja vele kapcsolatos tervét, miszerint "Te fogod hegedülni tanítani az egész járást." A srác amúgy kimondottan bizarrul néz ki, az az érzésem, hogy a karriertervezést egy lépéssel visszább, mondjuk egy stylisttel lett volna szerencsés kezdeni:  

Ha pedig már halottak, érdemes a sorozat főcímére is kitérni. Itt van egy ilyen élettel és halállal kapcsolatos bölcsesség, hogy: 

"Az idő minden törtrészében születik vagy meghal egy ember, és mindig van valaki a közelében."

Ezt egy női hang mondja be, és azon kívül, hogy nyelvtanilag is furcsa mondat, nem is kerül további kifejtésre. Ezzel szemben kapunk az arcunkba egy véres csecsemőt és egy haldoklót, hogy legalább átérezzük, miről van szó: 

Kíváncsian várom, a harmadik részben milyen ürüggyel tesznek el láb alól egy újabb gyereket.