Elsőre sokkoló az új sorozat. Egyfelől az előző sorozat hangulata összességében annyira el volt találva, hogy az ember meg volt győződve, hogy azok a szereplők akkor és ott léteznek, se múltjuk, se jövőjük. Ehhez képest szinte kicsit kényelmetlen érzés látni, hogy van tovább is. Főleg, hogy a környezet már-már inkább NSZK, de akár egy rendszerváltás környéki Ausztriát is megengedek. Egyébként a szereplők is nyugatiasodtak, azok közül, akik nem teljesen újak, szinte mindenki úgy néz ki, mintha német értelmiségi nyugdíjas lenne, aki csak beugrott egy kórházas szerepjátékba Csehországban. Ami a legjobban rontja a klasszikus élményt, hogy senki nem dohányzik a kórházban. Az első rész stílszerűen egy beteg halálával kezdődik- akiről utóbb kiderül, hogy Inszeminová spermadonorja volt. A gyerekek is felnőttek már. Mindenki panelben lakik, Csenková is. Az egyetlen kivétel Blazej, aki a valamilyen utca 22 szám alatt, egy nagy házban él az egykori szeretővel és a becsúszott gyerekkel. A becsúszott gyerek elsőéves orvostanhallgató, Blazej a reggelinél a kéztőcsontokat kérdezi ki tőle. Egy kimarad, Blazej kiborul. Csenková zongorázni tanul, és ez módot ad arra, hogy vessünk egy pillantást a panel-lét klasszikus konfliktusaira: az alkoholista szomszéd bekopog, és hangot ad annak a véleményének, hogy aki ilyen fosul zongorázik, az ne is csodálkozzon, hogy vénlány maradt. Hunková nővér hozza a formáját: a nővériskolások közül kiválasztja a két legjobbat, akiket felvesz a traumára. De aztán leesik neki, hogy az egyik cigány (pont jókor, nyilván korábban nem látszott), ami miatt feszültségektől tart. Kit érdekel, hogy a legjobb képességű, lehet, hogy valakinek nem tetszik a származása, ugye. Ezzel kicsit traktálja is Blazejt (ld. video). A poén az, hogy Hunková rohadtul nem vágja, hogy a fia pont ezt az új munkaerőt frekventálja altesti értelemben. Az ifjabb Sova Münchenben pusztít nívótlan fejével, az exfeleségét vitte magával (a Csenková előttit). Egy gigantikus Mercedessel érkezik haza- és azzal a szándékkal, hogy megveszi a kórházat. Az idősebb Sova berakatta magát egy öregek otthonába, és a jelek szerint élvezi. A fia célozgat neki, hogy vissza lehetne szállni a kórházbizniszbe, de az öreg nem igazán akarja. Azért a bonbonnak örül, amit hoztak neki.