A sorozat főhőse - ki gondolná- egy kórházban dohányzó sebész (aki egyébként a Nők a pult mögöttben raktáros volt, a Kórház a város szélénben pedig mentősofőr). Jandera doktor igen nagy kedvelője a sebészdekoltázsnak, azaz, hogy látszólag a sebészeknél kötelező mellszőrt villantani, minél többet, annál jobb. Ilyen értelemben a sebészek a kórház Thomas Magnumjai. Ezt bőséggel meg lehet a magyar kórházakban is figyelni- ha van V-nyakú felső, azzal beérik, de ha nincs, akkor ki kell gombolkozni. Jandera nem tököl, rögtön a szegycsont nyúlványáig (aka. processus xiphoideus) fokozza a műfajt, és a feljebbvalója jelenléte sem feszélyezi (a képen):
Janderának egyébként a töke tele van az egész sebészeti osztállyal, és a főnökével ("a docens", a csehszlovák sorozatokban mindig a docens az atyaúristen), aki folyamatosan arra akarja rávenni, hogy keltsen hamis reményeket a betegekben, csak azért, hogy lehessen operálni. Valószínűleg ez is ad egy löketet a sorozat legelső - valljuk be, nagyon erős - párbeszédének, ami Jandera és egy ápoló közt zajlik le, eképpen:
"-Mondtam is neki, hogy csak a sebészek az igazi orvosok... ma gondoltam is rá, hogy ha a Králicek látná, amit azzal a kissráccal csinált, még csak 7 éves szegény...
-Az a gyerek meghalt. "
Hát na. De a műtét legalább bravúros volt. Ami viszont a gyerek halálánál is érdekesebb, hogy az anyja ki tudja, mikor tudta volna meg, hogy, meghalt, ha nem fut össze véletlenül Janderával. Jandera igyekszik is sunyi módon kihasználni, hogy az anya először nem ismeri fel, de aztán egy igen kínos jelenet keretében csak beszédbe elegyednek, és ha már így alakult, Jandera kénytelen-kelletlen elviszi az irodájába megmondani neki, hogy mi van:
A csehszlovák betegtájékoztatás láthatóan változatlan színvonalon folytatta a pusztítást az egy évtizeddel korábbi Kórház a város szélén óta.
Az epizód fő lelki mondanivalója, hogy nem csak a sebész számít orvosnak. Ehhez egy fiatal nő sztorija szolgáltatja a hátteret, aki két óráig vár a mentőre, de az csak nem jön, aztán biciklivel kell neki magának betekerni a kórházba vakbélgyulladással. Egyébként az akut has sok minden lehet, de ennek a nőnek olyan jól megtanították, hogyan kell vakbelesként viselkedni, hogy ennél egyértelműbb csak akkor lehetne, ha direkt mutogatna a McBurney-pontjára (esetleg egy villogó felirat is megjelenne, hogy segítsen a laikus diagnózisban). Szóval Jandera ezen felbassza magát, elmegy a mentőket elküldeni a retekbe- de aztán egy állásajánlattal jön ki. A mentők főnöke ki lenne más, mint a Kórház a város szélén Zvach doktora (a hentes), aki a Nők a pult mögöttben gazdag pártfunkcionárius volt. Úgy is dönt, hogy elfogadja az ajánlatot, főleg, mert elege van A Docensből. Kap is ezért bőven, a nője, Eva (maga is orvos) nagyon nem akarja ezt a presztízsvesztést, főleg a felső tízezres szülei előtt, akik már külföldiekkel is bizniszelnek, tehát fix, hogy jól állnak a Pártnál is. Á propos szülők, itt van egy olyan jelenet, amikor a családnál egy holland vendégeskedik, tehát angolul beszélgetnek. Mivel viszont szinkronizált a sorozat, kénytelenek voltak az angolt is szinkronizálni. Na, ez egyáltalán nem anakronisztikus és idegen, az átlag magyar ma is ezen a színvonalon beszél angolul:
Egyébként pedig a társadalmi osztályok ellentéteinek témája sem távoli- itt van például ez a remek párbeszéd azzal kapcsolatban, hogy Jandera öccsének hegedűkoncertjére miért nem ment el az apjuk, érdemes ízlelgetni ezt az indokot:
Na igen, igen, a munkás-paraszt termel, nincs ideje olyan burzsoá huncutságokra, mint hogy a gyerek hegedül vagy mit csinál. Különben is: ebből volt pénz arra, hogy a család büszkesége egyetemre járjon és elismert szaktekintély váljon belőle, szóval azért tessék érezni, mi a fontos! A munkásosztály az alap, az értelmiség mindent neki köszönhet! Jandera öccse meg is mondja, hogy az apjuk szerinte "meg fogja ölni" Janderát a döntése miatt [böllérnél ez azért egy megfontolandó érv], de Jandera csak a mentőzést választja. A továbbiakat a további részekből tudjuk meg.
