Pl.: "Igenis átmék, monta az ügyvéd, hogy szorgalmi jogom van."

Valójában: szolgalmi jog (servitus). A szótő tehát szolg, a szolgál igéből. Joggal, hiszen a dolog lényege az, hogy valakinek egy más tulajdonában álló dolgon használati joga áll fenn, a másik dolga tehát "szolgál". Klasszikus formái a telki szolgalmak, amiket már a római jog ismert. Definíció szerint a telki szolgalom "ingatlanokhoz kötött (dologi) jog, amelynek alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa a más tulajdonában lévő ingatlant meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa valamely magatartástól tartózkodjék." Egyszerű példával: ha valaki a saját telkére csak az én telkemen át tud bejutni, akkor az én telkem az övének szolgálni köteles, azaz köteles vagyok biztosítani, hogy a telkemen átjárva ő bejusson az övére. Ilyen jog a kilátás joga is, azaz, hogy nem építkezhetek úgy, hogy a szomszédom elől a kilátást elzárjam. A római jog legfejlettebb szintjén, Iustinianus császár alatt kialakult a személyes szolgalmak kategóriája is, ide tartozik pl. a haszonélvezet.