Ezt a részt nagyjából arra építették fel, hogy Blazej fosul van, hogy kiteregették a kommcsi múltját. Sok nem is történik, főleg megint a szerelmi mellékszálak az érdekesek. Inszeminová lányával összejön egy rezidens, aki egyébként a világ balfasza, már az első részben úgy felrúgott egy infúziós állványt a műtőben, hogy a beteg vénájából kirepült a tű (mondjuk ez a gondosság legalább a régi sorozatra emlékeztetett!). Rasszizmus-fronton bekeményedik a helyzet. Valami megzakkant vén rasszista ribanc (sorry, ha nem voltam PC, nem is akartam az lenni) leáll izmozni az éjszaka közepén a cigány Kamilla nővérrel, hogy márpedig őt nem fogja meghőmérőzni (ld. video). Persze mondjuk őt már ki akarná meghőmérőzni, csak hát Kamillának ez hivatali kötelesség. Minden esetre Hunkovát kell behívni, aki akkor szembesül a dolgok valóságával, amikor egy egész kórteremnyi rasszistával kell leállnia vitatkozni. Végtére is ő a nem rasszista oldalon foglal állást, amin Kamilla felbuzdul, és gyorsan megosztja vele a magánéletének a Hunkovát is szegről- végről érintő részeit. Hunková erre hazacibálja, és lebasz mindenkit, hogy miért gondolták rasszistának. A férjének egy különleges lebaszást tartogat, ami még Strosmajertől származik, de szerencsétlenségére a férjének jobb az emlékezete... (ezt a napi extrában mutatom meg). Sováék éjszaka ugrasztják ki Blazejt az ágyból, lehívják a kocsiba, mintha valami titokzatos dologról lenne szó, de kiderül, hogy csak nem akarnak együtt mutatkozni nappal az exkommcsival, és erősen célozgatnak, hogy a kórházprivatizációban sem kellene inkább mégsem résztvennie.