Régóta szándékoztam valamit írni erről, legalább azóta, hogy 2014 környékén egy csapat hallgatót elkísértem Ferihegyre, hogy kicsit segítsek nekik leforgatni egy fogorvoskonferenciához egy útmutatót arról, hogyan kell eljutni Ferihegyről Szegedre: 

Nem kellene ennek olyan nagy ügynek lennie, végül is egy nemzetközi repülőtérről kell eljutni adott ország egyik fontosabb városába- legalábbis akkor így gondoltam. Aztán helyben szembesültem vele, hogy a szerencsétlen külföldi mivel néz szembe, amikor leszáll Ferihegyen (nemrég olvastam egy amerikai regényt, annak az egyik szereplője szerint Hairy Fairy Airport, de ez nem kritika, New York La Guardiát a gépek személyzete La Garbage- ként emlegeti). 
Szóval akkor először, és most ismét, amikor december közepén az Egyesült Államokból jöttem haza, brutálisan kifáradva, 40 kiló poggyásszal (az is megérne egy posztot, hogy a LOT Polish Airlines miért lízingel lerobbant gépeket angolul nem beszélő utaskísérőkkel valami putri portugál légitársaságtól interkontinentális járathoz, ha egy gépük üzemzavar miatt kiesik, de az egy másik poszt).

Indítsunk onnan, ahonnan indultam pár órával korábban: New York City, Manhattan, keleti 23. utca és 1. sugárút sarka. Innen néhány sarokra (Park Avenue) lementem a metróba (Subway). A metró amúgy New Yorkban nagyon praktikus, ráadásul a vonalak közötti átszállásnál nem kell új jegyet venni, végig van stabil wifi, de meg kell hagyni, hogy nagyon koszos és unalmas. Patkányok is vannak. Nem sok, de azért mindig lát az ember egyet, ha lemegy. Pozitív, hogy főleg a sínek között, tehát kontakt nagyon nincs velük. Az állomások általában így néznek ki, de az összes (az embernek nagyon kell figyelnie a feliratokat, szinte esélytelen az alapján leszállni, hogy egy állomás hogy néz ki; a vonatvezető is bemondja, de a vonatvezető általában valami alulfizetett, motiválatlan latino/a, akinek a töke tele van azzal nyilván, hogy egész nap egy sötét alagútban van, így a "bemondás" jobbára egy érthetetlen hangsor): 


 A budapesti metró egyértelműen nívódíjas alkotás ehhez képest, viszont egy valamiben New York metróhálózata mégis veri: csatlakozik a repülőtérhez. Azt is mindjárt elmondom, hogyan. Az ember felszáll a Park Ave.-23. utca metrómegállónál, megy 4-5 megállót délnek a 6-os metróval, a Fulton streeten átszáll az A metróra Far Rockaway felé (amúgy mindegy, mert nagy betűkkel ki van írva minden kocsin, hogy a repülőtér felé), és már irányban is van. Kb. fél óra alatt érkezik meg a vonat a Howard Beach állomásra: 

Megint kurvanagy betűkkel, hogy JFK, tudjuk, hogy külföldi is lehetsz, tudjuk, hogy lehet, hogy nem vagy helyi. Itt kapcsolódik a metró (a képen épp távozóban) a repülőtérhez, az Air Trainnel. Az Air Train megállójához mozgólépcsővel, vagy működő lifttel lehet feljutni. Maga az Air Train egy nyeregvasút-rendszerű automatikus elektromos jármű, ami a repülőtér összes termináljánál megáll. Tiszta, civilizált, korrekt.  5 dollárért lehet igénybe venni, ami azt jelenti, hogy a 2,75-ös metrójeggyel együtt 7,75-ért eljutottam egy óra alatt Manhattanből a JFK-re (összehasonlításként: egy angolul nem beszélő pakisztáni taxis mindezt 60 dollár körül abszolválta volna úgy, hogy még pampog a borravalóért, szóval a tömegközlekedés igen jó opció). Az Air Train meg ilyen:

Pár óra múltán aztán megérkeztem a magyar valóságba: Ferihegy 2-n az ember első feladata, hogy szerezzen magának egy BKK-jegyet (nincs ezzel gond, másutt is ez van, kis különbségekkel, Genf pl. ingyen tömegközlekedési jegyet ad a repülőtéren, hogy bejuss a városba, de NY La Guardián is nyomott árú jegyet kapsz, amiért több járművet is igénybe vehetsz, mire eljutsz a célodig). Ferihegyen végre vannak jegyautomaták. (FIGYELEM: Ferihegy vasútállomáson NINCS, tehát aki éppen jön FerihegyRE és nincs nála készpénz, hogy a buszon vegyen jegyet, természetesen drágábban, hiszen a buszon veszi, az cseszheti + taxidroszt sincs sehol). Szóval a jegyautomaták FerihegyEN. Egyértelműen nem került ki annyi, ami azt sugallná, hogy a dolgok szellemi atyja egy nemzetközi repülőtérrel tervezett. Ennek megfelelően hosszú sorok mind a kb. 4 gép előtt, szerencsétlen mindenféle külföldiek próbálják kibogozni a kontraintuitív menürendszert, meg rájönni, mi a különbség a nagyon egzotikus nevű (és szinte biztos, hogy szarul is fordított) jegytípusok között. Nagy az öröm, ha sikerül! Viszont itt se Air Train, se metrókapcsolat, se semmi. Busz kell. Fel kell jutni a 200E jelű buszra, ami legalább viszonylag sűrűn jár. Hogy aztán letegyen itt:

Ez nem egy szétrohadt szovjet emlékmű, hanem maga Ferihegy Vasútállomás. Ferihegy Vasútállomás külön bája, hogy Ferihegy 1 terminálhoz kötődve építették, ami a járatoknak csak kis részét bonyolította, aztán, a vasútállomás megépülte után, hamarosan be is zárták. Mondom, mi mit jelent: 1. Arra megy a busz, kb. a nyíl hegyénél tesz le, hogy kicsit azért még jönni kelljen visszafelé. 2. Piros nyilak: ezen a csőrendszeren kell átmenni, ha az ember akár Budapest felé, akár Szeged felé szeretne menni, hiszen a busz természetesen nem abban az irányban tesz le, ahonnan a neked megfelelő vonat indul, hanem pont az ellenoldalon. 3. Lila nyilak: ezeket a lifteket használhatnád, ha pl. 40 kiló csomagod van, de nem használhatod, mert időtlen idők óta nem működnek. Mozgólépcső nincs. Így lépcsőn kell feljutni a csőbe, és ez egy elég magas építmény, a lépcső pedig elég meredek, tehát az élmény szar. 
A környezettel viszont az a helyzet, hogy az embernek hirtelen nosztalgiája támad a New York-i metró iránt. Ferihegy vasútállomás Nagy Csöve ugyanis beázik, húgyszagú, esetenként be is van okádva ide-oda. Ez után a welcome gesztus után az ember alászáll a MÁV- állomásra, ami nem fosabb, mint a többi MÁV- állomás, tehát csak simán fos, semmi extra. Itt aztán az ember ahhoz képest tölt időt, hogy mennyire késte le az óránként közlekedő InterCityt. Én ezen már inkább fizetek az 1. osztályért, mert a többi kocsi jelentős részére nem lenne gusztusom felszállni, főleg télen, amikor a műbőrös kocsikon két opció van: 1. kinyitjuk az ablakot és megfagyunk; 2. nem nyitjuk ki, és a műbőr ülés 3000 voltos fűtése a seggünkön keresztül főz meg (az elzáró gomb általában le van törve). 

Magyarországra légi úton érkezni tehát kimondottan kellemetlen. Az ember már-már önvizsgálatot tart, milyen bűnei vannak, hogy a sors egy egyszerű transzfert ilyen próbatétellé változtat számára. Aki nem itt él, turistaként érkezik vagy átutazóban van, annak hatványozottan lehet az érzése. A személyes véleményem az, hogy lehet imázsfilmeket gyártani, ha az ország kapujára ím ígyen nagy betűkkel írjuk ki, hogy MI A FASZNAK JÖTTETEK IDE?