Kezd érződni, hogy a vége felé járunk a sorozatnak, minden kezd a szokásos színvonal alá hanyatlani (pedig az aztán nincs magasan). Irina nővér megszüli Blazej gyerekét. Eddig titokban sikerült tartani, hogy ki az apa, de az ostoba Hunková nővér annyira örül a fejleménynek, hogy "doktor úr, fia született!" kiáltozással üldözi végig Blazejt a folyosón (és nem mellesleg ki az addigi életéből is, mert a felesége innentől rövid úton értesül a dologról, és Blazej utcára kerül). Hunkovának egyébként annyira megtetszik a dolog, hogy ő maga is teherbe esik (ő nem Blazejtől, mivel a férje impotens, így tőle sem, Csehszlovákiában materializmus van, így a Szentlélektől sem, tehát nem tudni, ki az apa, de Hunkovából én azt is kinézem, hogy önbeporzó). Sova elköveti azt a hibát, hogy őszintén megmondja egy minisztériumi bizottságnak: fogalma sincs róla, hogy a kórházuk a legjobb gyakorlatokat követi-e. Ezért aztán kap egy totális össztüzet, mi az, hogy kételkedik a legjobb gyakorlatokban egy olyan kórház esetében, ahol bárkit szarrá altatnak, és ahol a beteg szemtelen, ha tájékoztatást kér! Az érsebész (vagy ki tudja, mi igazából) rúg még egyet Inszeminovába. Felhívja Algériából azzal, hogy na, akkor ideje megbeszélni közös dolgaikat- Inszeminová szeme felcsillan, hogy mégiscsak házasság lesz, de persze, hogy nem, ez a faszi egy lelketlen troll: csak azt akarja bejelenteni, hogy talált egy másik nőt. Különben ez egy teljesen irreális szál ebben a sorozatban, hogy az a randa lófejű, rohadt fogú, kellemetlen magasértelmiségi egyfolytában nőket szed fel. A pontot az egészre Strosmajer infarktusa teszi fel (a képen látszik, hogy valószínűleg azt hitte a rendező, hogy aki infarktust kapott, az vigyázzban fekszik).