Egyre súlyosabb kérdések kerülnek felszínre. Például, hogy Blazej főorvos és felesége miért alszanak gyerekágyneműben a hitvesi ágyban (a képen). Aztán az ifjabb Sova se sokáig örülhet, mert kiderül, hogy a disszertációjának felét mások eseteiből írta (ami egyébként megint csak nem idegen a sorozat szellemétől, de valljuk be, esetenként a mai (magyar) tudománytól sem, és ebben az értelemben a sorozatnak sikerült valami örök dolgot megfognia). Strosmájernek összetűzése akad egy körzeti gyerekorvossal, aki szorulásnak diagnosztizál egy vakbélgyulladást, fel is ír rá hashajtót és MARIPENT. A terápia utóbbi része különben még a téves diagnózis mellett is nehezen érthető. A lényeg, hogy Strosmájer telefonon keresztül diagnosztizálja a valós problémát, és a kislány már repül is a műtőbe. Strosmájer felhívja a körzeti gyerekorvost és kérdőre vonja, ismertetve vele a történteket. A gyerekorvos leszarja az egészet (nem szóviccnek szántam), és közli Strosmájerrel, hogy egy ortopéd szakorvos őt vakbélből ne vizsgáztassa. Strosmájer rábassza a telefont, de közben majdnem infarktust kap (1-2 részen belül mindenképpen fog). Az idősebb Sovára se járnak jó napok, már éppen feleségül venné az egész Csehszlovákiát női kegyeibe fogadott Festovát [nincs GALAMBEPÉJE- fehér mája ellenben mindenképp], csakhogy annak megjelenik a férje, előad valami sirámot arról, hogy a lánya terhes, a fia megbukott az iskolában stb. Festová trükkhöz folyamodik, mert tudja, hogy Sova etikus ember: kikéri a véleményét. Az meg is mondja kerek perec, hogy az embernek segítenie kell a gyerekein, akármi van. Na, erre hivatkozva hagyja ott Festová.