Pl. "Monták a tévébe, hogy mindenkire vonatkozik az ártatlanság védelme."

Valójában: az ártatlanság vélelme. Jogi kifejezés, a büntetőjog egyik alapvető elve. A vélelem (praesumptio) valaminek a feltételezése (a szótő tehát nem a véd ige, hanem a vél (valahogyan gondol)). Két fajtája van: megdönthető vélelem és megdönthetetlen vélelem. Az ártatlanság vélelme a megdönthető vélelmek közé tartozik, azaz valakit addig tartunk ártatlannak, amíg annak az ellenkezője be nem bizonyosodik. Megdönthetetlen vélelem pl. az, hogy valaki 14 éves kor alatt nem rendelkezhet megfelelő belátással bűncselekménye következményeinek belátásához (a jelenlegi magyar szabályozás szerint bizonyos esetekben 12 év alatt). 

A hatályos magyar büntetőeljárási törvénynek pl. a legelső szakasza rendelkezik erről a vélelemről: 

"1. § Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja."

Egyesek szerint a magyar büntető igazságszolgáltatás ennek ellenére inkább a "bűnösség vélelméből" indul ki. Példának szokták erre hozni az előzetes letartóztatás intézményét, ami a gyanúsított szabadságelvonását bűnösséget megállapító ítélet nélkül ugyanabban az intézményrendszerben valósítja meg, mint a ténylegesen elítéltek fogva tartását. Azt, hogy ez egy előrehozott büntetés, a rendszer ráadásul kvázi el is ismeri azzal, hogy ha ténylegesen szabadságvesztés büntetés kerül kiszabásra, abból az előzetesben töltött időt le kell vonni.